Szép gondom voltál, és most roskatag
Szelek viszik majd tőlem partodat
Úgy intenék még valamit neked
Valami szót, valami éneket
Valami képtelen rossz tréfát sejtek ebben
Hogy száll majd el egy kép, akit szerettem.
Előbb az ész old el, rengve, vitázva
Érvek lobbannak ellened a számra
Majd felszedi, mint elkábult erőket
A szív is forró horgonyát belőled.